Pécs, az igazi egyetemi város 2016

Pécset talán még Isten is a diákok városának teremthette. Már a kereszténység elterjedésének kezdetén a város egyházi iskoláknak adott helyet, amiből adódóan humanista központtá is vált, majd a 19. század folyamán a polgárság kulturális otthona lett. Pécs ma is büszkén elmondhatja magáról, hogy a kultúra városa.

Pécs helyén már az ókorban több település feküdt. A rómaiak nevezték Coloniae Sopianae néven ezt a termékeny, napsütötte tájat. A helyiek gazdag villákban éltek, a 4. századtól pedig a keresztények számára is épültek templomok és sírhelyek.  A népvándorlás során egymás után a telepedtek le itt a hunok, gepidák, gótok, longobárdok, avarok, majd a frankok, ez utóbbiak templomot is szenteltek az avarok megtérítése után. A város mai neve valószínűleg a letelepülő magyaroktól eredt, ők nevezték Pécsnek a várost. Jó adottságai miatt hamar Pécs felvirágzott, Szent István ezért 1009-ben itt püspökséget alapított. Ez magával hozta azt, hogy káptalani és kolostori iskolákban indult meg a helyi oktatás. Ennek folytatásaként 1367-ben itt alapították meg az ország első egyetemét Nagy Lajos uralkodása alatt. Az egyetemen nemcsak a magyar, de a szomszédos ország ifjúságának nevelését is ellátták. És bár az egyetem 1390 után már biztosan nem működött, a középkor folyamán Pécs a humanizmus fellegvára lett.

1543-ban Pécs török uralom alá került, ami csupán a város arculatát változtatta meg, de fejlődését nem vetette vissza. A már középkorban is fontos kereskedelem ekkor még élénkebb lett, a helyi pasák több dzsámit is építettek, Memi pasa pedig egy fürdőt is. A visszafoglaló háborúk végén sok iszlám hitű maradt a városban, majd betelepültek németek és délszlávok. Emiatt vallási feszültségek alakultak ki, majd betegségek is tizedelték a lakosságot. Ennek ellenére a város tovább fejlődött és a Dunántúl egyik legjelentősebb városává vált. A szellemi életet még sokáig a püspökök irányították, holott a kereskedelem miatt nőtt a polgárság száma. A 1780-ban végül Pécs szabad királyi várossá vált, így fejlődése nagyobb lehetőségekhez jutott.

A 19. században Pécset kulturális és gazdasági gyarapodás jellemezte. Számos gyár és kulturális központ az országon túl is híressé tették a várost, mint az Angster orgonagyár és a Zsolnay porcelángyár. A gyárak és az egyre jelentősebb szénbányászat segítette a várost abban, hogy régi kulturális épületeit restaurálhassa. Pécs a század végére nagy színházzal, új könyvtárral és számos modern építésű szállodával büszkélkedhetett. A várost még a két világháború és az azt követő válságok sem állították meg a fejlődésben. 1922-ben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezték, s ezzel kialakult a város jelenlegi státusza is. Pécs „diákvárossá” vált. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem számos épülettel, például a Tudásközponttal gazdagítja a város kulturális életét, amelyre legbüszkébb a város.